A Humánpolitikai Szemle, mely országos terjesztésű szakmai folyóirat, ez évben lépett XVIII. évfolyamába. Az I. Országos Humánpolitikai Konferencián (1989-ben) - a mintegy 1600 küldött "ajánlásával" - alakult meg a szerkesztőbizottság és indult el a lap. Céljaként az fogalmazodott meg, hogy legyen a személyügyi szakmának a "Human Resource Management"-nek saját - szakmai alapon működő - folyóirata, amely alkalmas lehet, mind az elméleti tudás, mind a praxis gyarapítására.

A lap ezt a célt maradéktalanul teljesíti. Feladatai közé tartozott - és tartozik a mai napig is -, hogy megismertesse a személyügyi szakmában dolgozókkal a legújabb, a fejlett piacgazdaságban is elfogadott elméleti ismereteket, annak adaptációit, a hazai kutatási eredményeket. E mellett teret ad a mindennapi munka gyakorlatának és tapasztalatainak bemutatására, a vélemények ütköztetésére.

A Szemle, azon menedzser folyóiratok közé tartozik, amely az emberi erőforrás menedzselés "multi-diszciplináris" kategóriaként, a maga sokrétűségével; elméleti és gyakorlati megközelítéssel segít a vállalkozások eredményeinek javításában, - de siker-esélye igen nagy. A mindennapokkal, az emberi erőforrás menedzselés elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. A témák megválasztásával bemutatjuk a társadalom teljes keresztmetszetében - a munka világában, a közszolgálatban, az intézményekben - a szakma minden részterületét. A külföldi szakirodalomból történő válogatás (a világ közel 50 legfontosabb folyóiratából, újságjából) a fejlett országok e szakterületen elért eredményeit, gondjait és problémáit mutatja be, amelyek nélkülözhetetlenek az általános szakmai tájékozottsághoz, az átfogó szemlélet kialakításához. Ezen kívül sok érdekes írás, ismertetés és tájékoztató anyag is színesíti a folyóiratot (a felnőttképzés jelene és jövője, jogszabályfigyelő, érdekes emberek-sorsok bemutatása, kiemelkedő szakdolgozatok ismertetése, grafológia, a térrendezés művészete, sorselemzés, könyvismertetés stb.).

A folyóirat többek között az önkormányzatok vezetői, tisztségviselői és munkatársai számára is segítséget nyújt a "Köztiszt(teher)viselők" című rovatában a közszolgálati pragmatika időszerű kérdéseiben, a köztisztviselői-, illetve a közalkalmazotti törvények alkalmazása során felmerülő legfontosabb munkajogi kérdésekben az eligazodáshoz. A Belügyminisztérium Közigazgatásfejlesztési Főosztálya szerkesztésében a "Közszolgálati forródrót" pedig lehetőséget ad a közszolgálatban dolgozóknak, hogy kérdéseiket feltegyék, melyre kiváló szakemberek adnak gyors, kimerítő és szakszerű válaszokat.

A folyóirat szerzői között megtalálhatók egyetemeink legkíválóbb tanárai és oktatói, a versenyszféra és a közszolgálat nagy tapasztalatú és tudású humán-menedzserei, egy-egy szakterület specialistái, valamint a nemzetközi szemlében a fejlett HRM-el rendelkező országok szakemberei. A lap teret ad azon szerzők irásainak is, akik a szakterületükön valamilyen érdekes új elmélettel, illetve gyakorlai megoldással szeretnék meismertetni a szakmát.

Széleskörű olvasótáborral rendelkezik a lap (elsősorban a személyügy, a humán- erőforrás menedzsment területén dolgozók, valamint jelentős számban a szervezetek első számú vezetői is). A havi példányszám 1500 db., melyből 50 példányt szakmai rendezvényeken hasznosítunk, 50-70 példányt pedig tartalékolunk a hallgatói szakdolgozatok készítőinek, hogy adott időszakban hozzáférhessenek.

Előfizetőink között a legnagyobb hazai cégek és a közszolgálat (önkormányzat) reprezentánsai mellett a felsőfokú tanintézetek és az egyéni előfizetők is megtalálhatók. A humán szakos egyetemi és főiskolai hallgatóknak segítségül szolgál tanulmányaik kiegészítéseként. Ismereteink szerint az egyetemi-főiskolai diplomadolgozatok 92-95%-ában, a szakirodalom jegyzékben fellelhető a Humánpolitikai Szemle, mint forrásanyag, és 40-45%-ban idéznek is a lapból.

Tervünkben szerepel a szerzői kör kiszélesítése, a lap példányszámának növelése, amelyhez fel kívánjuk használni az egyetemi képzésben résztvevők körét, de intenzívebben kell a versenyszféra területén is munkálkodnunk. Feladatunknak tartjuk, hogy lehetőséget adjunk a megalapozott vélemények kifejtéséhez, a szakmai vitákhoz, ugyanakkor el szeretnénk érni, hogy az egyes szakterületek elméleti és/vagy gyakorlati művelői véleményt cseréljenek egymással szakkérdésekről.